Generativitás
Gyakran azt képzeljük, hogy a mások önmagunk elé helyezése a gyengeség jele, de a kutatások szerint ez valójában egy lopakodó szupererő: a leginkább "generatív" emberek hosszú távon jobban érzik magukat, mint mások.
Susan Krauss Whitbourne, Ph.D.
Gyakran gondolják, hogy a jó érzés önmagunkkal kapcsolatban abból fakad, hogy büszkén tekinthetünk vissza az elért eredményeinkre, legyenek azok bármilyen szerények vagy nagyszerűek. Ezt az egyéni boldogságra való összpontosítást gyakran "eudaimonikus" jólétnek nevezik. Van azonban egy másik típusú jóllét is, amely talán még fontosabb: a generativitás, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy fontos gondoskodni másokról, különösen a következő generációról. Az ebben a tulajdonságban magasan fejlett emberek képesek önmagukat a második helyre helyezni, és a kutatások szerint ez a kohorsz az, amelyik mélyebben kiteljesedettnek érzi magát, ahogy halad előre az életben.
A generativitással és a jólléttel foglalkozó nemrégiben készült tanulmányban kutatócsoportunk a Rochester Adult Longitudinal Study (RALS) 271 résztvevőjét vizsgálta 12 éven keresztül, 2000 és 2012 között. Az eredmények alátámasztották azt a jóslatunkat, hogy azok az emberek, akik idővel generatívabbá váltak, a személyes kiteljesedés érzése is nőtt. Azoknál viszont, akiknél ez nem így történt, csökkent az általános jóllét érzése.
Ha a jóllétünk a generativitásérzésünkön múlik, mit tehetünk annak fokozása érdekében? A definíció szerint, ha Ön rendkívül generatív, akkor gondoskodik a következő generációról. De vajon mindig fiatalabbaknak kell-e lenniük nálad? Nem fejezhetnéd ki azt a vágyadat, hogy a saját generációdhoz tartozó emberekkel törődj? Mi a helyzet a nálad idősebbekkel való törődéssel?
Az a haszon, amely abból származik, hogy más embereket magad elé helyezel, ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a jóllét csak a saját személyes céljaid elérésének eudaimonikus érzéséből származhat. Erik Erikson, aki először terjesztette elő az elméletet, a generativitás ellentétét "stagnálásnak" nevezte. Az ő modellje szerint a stagnáló emberek egyre inkább önmagukra koncentrálnak, és pénzt költenek végtelen lakásfelújításokra, drága nyaralásokra és szépségkezelésekre. Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat, nem is az, ha arra gondolunk, hogy milyen jól érezzük magunkat, de tanulmányunk szerint ez egy egészen másfajta törekvésben rejlik.
Susan Krauss Whitbourne, Ph.D., a Massachusetts Amherst Egyetem pszichológiai és agytudományok professzor emeritája. Legutóbbi könyve A beteljesülés keresése.
