Kommunikációs sürgősségi nyomás vagy sürgős kommunikáció?
Nem kell azonnal visszajeleznünk az embereknek.
Az az elképzelés, hogy állandóan kommunikálnunk kell, mérgező lehet a kapcsolatokban.
Íme, hogyan szabadulhatunk meg tőle:
- A sürgősségi kultúra az a társadalmi elvárás, hogy mindig elérhetőnek vagy "produktívnak" kell lennünk.
- Ez a testünket krónikus harc vagy menekülés állapotába hozza, és rengeteg szorongást okozhat a kapcsolatainkban.
A sürgősségi kultúra a kapcsolatokban így néz ki:
- Elvárjuk valakitől, hogy azonnal visszajelezzen
- Úgy érezzük, hogy azonnal válaszolnunk kell valakinek.
- A nap 24 órájában elérhetőnek lenni
- Bűntudat vagy szorongás érzése a válaszadás elmaradása miatt
- Impulzív döntések meghozatala
A technológia nagymértékben megváltoztatta a kommunikációt. Nyomást érezhetünk arra, hogy állandóan kommunikálnunk kell, vagy azonnali válaszokat kell adnunk. Csak azért, mert új kommunikációs módok állnak rendelkezésünkre, nem jelenti azt, hogy állandóan kommunikálnunk kell.
Szükséges, hogy világos határokkal rendelkezzünk.
A sürgősség kultúrájának elsajátítása a kapcsolatokban azt jelenti:
- Nem várunk választ valakitől egy bizonyos időn belül
- Visszatérünk a személyes emberi kapcsolatokra, amikor úgy érezzük, hogy van rá energiánk és kapacitásunk (határokkal rendelkezünk).
- Nem tulajdonítunk jelentést annak, ahogyan az emberek kommunikálnak
- Tudatában vagyunk annak, hogy mindenkinek más a kommunikációs szintje és stílusa.
- Időt és teret adunk magunknak, hogy döntéseket hozhassunk a meghívások stb. körül.
A társadalomnak sok elképzelése van arról, hogy mit jelent az, amikor az emberek kapcsolatba lépnek velünk.
Például: "Ha érdekelné őket, akkor felhívnának".
A valóságban mindenki másképp kommunikál, és ez nem közvetlen jele annak, hogy mit érez irántunk, személyesen.
Néhány emlékeztető a sürgősségi kultúra kezeléséhez:
- Legyünk tudatában annak, hogy mikor van szüksége az idegrendszerünknek szünetre a kommunikációban.
- Értsük meg, hogy nem kell senkinek sem azonnal válaszolnunk (különösen, ha kérésük van), akkor vehetünk magunknak teret a gondolkodásra
- Ha azon kapjuk magunkat, hogy szorongunk egy válasz miatt, találjunk módot az önnyugtatásra. Tartsunk szünetet a telefon mellett, menjünk el sétálni, hívjunk fel egy barátot, írjunk naplót az érzéseinkről.
- Ne várjuk el mindenkitől, hogy osztozzon a saját meggyőződésünkben arról, hogy mennyit kellene tartanunk a kapcsolatot.
- Tudassuk az emberekkel, hogy most nem alkalmas az időpont: Teljesen rendben van, ha nem vagy olyan helyzetben, hogy beszélgessünk valakivel: "Rossz napom van, és értékelem, hogy felkerestél, majd jelentkezem, ha ...".
Mentis Pszichológiai Központ
