„Azért lettem pszichológus, mert segíteni szeretnék az embereken.”
Halljuk sokszor a mondatot. A magam részéről mostanra talán kicsit nagyképűnek gondolom a segítség szót. Nem kishitűség ez a részemről, csupán arról van szó, hogy a szakmai tapasztalataim alapján a pszichológiai folyamat sokkal inkább egy közös gondolkodás vagy legfeljebb óvatos iránymutatás lehet. Nincs szó olyanról, hogy a pszichológus különleges segítségét nyújtva felemeli a klienst, hanem folyamatosan közösen dolgoznak azon, hogy az adott ember jobban érezze magát a bőrében hosszú távon. Én azért lettem pszichológus, mert hiszek abban, hogy az igazán magas életminőség eléréséhez hosszú távon elengedhetetlen bizonyos szintű önismeret. Szerintem az ilyen típusú munkának minden kétséget kizárólag van értelme és haszna, csak fontos tisztában lenni azzal, hogy mit szabad ettől elvárni és mit nem.
A mesterszakot 2019-ben fejeztem be az ELTE-n klinikai gyermeklélektan specializáción, ezt követően pedig sportpszichológiai tanulmányokat folytattam 2022-ig. A munkám során számtalan egyéni és csoportos folyamatot vezettem és széles körű tapasztalatot tudtam gyűjteni a legkülönbözőbb elakadásokkal kapcsolatban. A multinacionális cégek dolgozóitól kezdve, az élsportolókon át egészen a különleges odafigyelést igénylő gyerekekig mindenféle közegben végeztem pszichológiai munkát.
A munkám során mindig az egyénhez igazítom a módszert és nem fordítva. Ez egy közös utazás a szakember és a kliens között, amelynek során olyan „helyekre” is betekintést nyerhetünk, amelyről korábban az sem volt tudott, hogy létezik.
„De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?”
Területek, amelyekben iránymutatást adhatok:
